Társadalmi csoportok

Miért nyilvános? Szeretném, ha minél több ember részt venne az eszmecserékben, függetlenül attól, hogy milyen egyéb csoporttagsága vagy pártkötődése van. (A Loomio már önmagában is korlátozza a hozzáférést. Lehet, hogy egyszer egy teljesen nyilvános webfelületen folytatjuk.)

Ha a különféle civil csoportok és a pártok együttműködése a kérdés, az elvtelen összefogás tavaly tavasszal megmutatta, milyen eredménnyel jár.
A magam részétől az együttműködés híve vagyok. A jelenlegi ellenzéki pártok vezetőivel viszont nehezen tudnék elképzelni bármiféle együttműködést.
Többirányú a problémám:
1. MORÁLIS: a baloldalinak és demokratikusnak mondott ellenzéki pártok vezetői, miközben szóban elutasították az orbáni alaptörvényt, egymást taposták, hogy bejussanak a kényelmes parlamenti székekbe, és boldogan esküdtek fel az alaptörvényre. A negyedik módosítás ellenére sem jutott eszükbe, hogy ezzel a NER-t legitimizálják. Vagy ami rosszabb, tudták, de ugye az egzisztenciális megfontolások …
2. Nincs IDEOLÓGIÁJUK, NINCS is mondanivalójuk, csak követik az eseményeket, csak a történésekre vannak reakcióik. Nem a választókat kell hibáztatni, hogy nem rájuk szavaztak tavaly tavasszal. Arra a tavaly tavaszi összefogásra kellett volna? Mesterházyra, aki végül kínos vigyorral parolázott Bajnaival, miközben megfojtotta volna egy kanál vízben? Vagy most Tóbiásra? Vagy az egyszemélyes liberális pártra?
3. Gyakorlati, stratégiai: Szerintem fontosabb, hogy a meglévő, baloldali aktivista sejtekkel, aktorokkal, szociális segítő csoportokkal, hiteles konzervatív szereplőkkel megtaláljuk a kapcsolatot, mint az, hogy azt latolgassuk, miként működünk együtt a NER díszellenzékének képviselőivel.

Volt idő, amikor a jelenlegi pártvezetőkkel képzeltem el az egyezkedést, de miután láttam, hogy mennyire csak a pozícióikat védik, egy ideje csak a szimpatizánsaikra gondolok. Béla véleménye jogos, és azzal is egyetértek, hogy az aktivista sejtekkel és hiteles személyiségekkel vegyük fel a kapcsolatot. De én megengedőbb vagyok: a jelenlegi politikusokat is bevenném az együttműködésbe, de magánszemélyként. Mert azt el kell ismerni, hogy nekik sokkal több tapasztalatuk van, mint nekünk. (Más kérdés, hogy ebben sok negatív jellegű tapasztalat, fortély is van, amit jó lenne kihagyni.)

Kedves @mandygabor !

Technikai javaslat:
A Zavartalan munka érdekében, szerintem célszerű a Példa téma törlése.

Más, jószerivel „technikai” felvetéseim itt: Olvashatóak

Megpróbáltam törölni, de nem láttam ilyen lehetőséget. Amikor pedig a szöveget töröltem, azt mondta, hogy ez a mező nem maradhat üresen.

Úgy gondolom, hogy a tárgyalásra javasolt társadalmi csoportokon belül alcsoportokat is érdemes létrehozni. Például a munkavállalókon belül a pedagógusokat, államigazgatási dolgozókat és egészségügyi dolgozókat, a munkaadókon belül a kisvállalkozókat, a fiatalokon belül az általános iskolásokat, középiskolásokat és a felsőoktatásban részt vevőket.

Ágazati megközelítés is lehetséges: állampolgári jogok, egészségügy, oktatásügy, kutatás és fejlesztés, természetvédelem stb.

Amit most írok, az nem egy részletes javaslat, csupán egy példa a gondolatmenetemre.

Úgy tűnik, hogy Magyarországon (az exporthelyzet bizonytalanságai mellett) azért nem létesül több munkahely, mert a munkavállalók ellenérdekeltek. Mindenféle kötelező járulékot kell fizetniük a dolgozók után. Ha ezeket áthárítanánk a munkavállalóra, könnyebben vennének fel új dolgozót.

Hogyan változna ettől a munkavállaló helyzete? Mindenféle biztosítást és járulékot neki kellene fizetnie. Viszont most is többet kap, mint amennyi minimálisan jár, mert annyiért el sem vállalná a munkát. A legtöbben minimálbérre vannak bejelentve, de illegálisan, zsebbe kapják azt a pluszt, ami ahhoz kell, hogy ne menjenek el másutt dolgozni. (Ha nem így lenne, senkinek sem adnának semmit külön.) Ez a pénz viszont nem számít be a nyugdíjalapba. Ha minden járulékot nekik maguknak kellene megfizetni, akkor nyersebben érvényesülne a kereslet és kínálat törvénye. A több munkaerő nagyobb értéket termelne, amiből több bért lehetne kifizetni, a járulékok levonása után is több maradna a munkavállalónál, és több lenne a munkahely. Egy ilyen intézkedés tehát egyszerre szolgálná a munkaadók és a munkavállalók érdekét. És jobban járna a gazdaság is (az exporttól a belső piacig, beleértve a lakásépítést és az autóvásárlást).

Egy másik példa. Ha egy munkaadó felvesz egy terhes nőt, jelenleg rosszul jár, mert a távollét első részét neki kell fizetnie. Ezért kevesebb fiatal nőt vesznek fel, ami rossz a női munkavállalóknak. Tulajdonképpen semmi értelme sincs a terhek ilyen megosztásának. Az állapotos nők ellátását nyugodtan magára vállalhatná az állam, az első naptól az utolsóig. Ez azt jelentené, hogy ha egy munkavállaló megtudja, hogy a dolgozója terhes, elkezd keresni egy helyettesítőt, aki majd, ha eljön az ideje, kiválthatja a szülő nőt. (Ez is jelent némi gondot, de legalább jobban tervezhető, és nem jár anyagi hátránnyal a munkaadó szempontjából.) A gyermekét egyedül nevelő nőnek nem kell a fizetését emelni, viszont amikor visszajön, az új bérszínvonalra állna be. Magától értetődően (hiszen miért kapna kevesebbet, mint a többiek).

Fontoljuk meg a minimálbér megszüntetését is. Ha a kereslet és kínálat törvénye szerint a mostani minimálbérnél olcsóbban vennének fel új dolgozókat, azok még mindig jobban járnának, mint ha egyáltalán nem lenne munkájuk. A kereseti különbségeket talán egyszerűbb lenne egy rugalmas segélyrendszerrel ellensúlyozni. A több kulcsos adó megnövelné a jövedelem újraelosztásának mozgásterét. A társadalmi szolidaritás alapján a legnagyobb jövedelmeket erősebben adóztatnánk, a legkisebbeket pedig segéllyel pótolnánk. Több lenne a vállalkozás, több lenne a munkahely, és a legszegényebbeknek is elviselhetőbb az élet.

Hogy lehetne mindezt a politikai program nyelvére lefordítani? "Több munkahely, több munka, nagyobb szociális biztonság."

Mondom, mindezek nem konkrét javaslatok, csak felvetések, amelyekkel az érdekek egyeztetésének, illetve optimalizálásának módját szeretném illusztrálni.

Mielőtt a részletek cáfolatába fognátok, azt gondoljátok végig, hogy össze lehet-e egyeztetni a két társadalmi csoport érdekeit, és ha igen, ez-e a módja. Köszönöm.

MG

@mandygabor!
A javaslatokhoz: A javaslatok lényege, hogy az államra, azaz a közösségi állami költségvetésre terhelünk költségeket. Ehhez meg kell nézni a költségvetés bevételi oldalát (szja, áfa, TB, stb -- pl. különféle illetékek) és a hiánycél betartásával a tervezett kiadások lehetséges mértékét.
Munkahelyek és export A sikeres export növeléséhez piacokat kell találni, ott versenyképes (árversenyben és minőségben) árukkal kell megjelenni. Ekkor lehet az exportáló vállalkozás jövedelmező. Az árverseny egyik (de nem egyedüli) fontos tényezője a munkabér. A munkabér csökkentése csökkenti a termék önköltségét, közvetve a piaci árát.
A bérterhek Javaslat, hogy ne a munkaadó fizesse a munkabérhez kapcsolódó adókat, hanem a munkavállaló. Ebben az esetben a munkabért olyan mértékben kell megemelni, hogy a -- most a munkaadó által fizetett -- TB és más bérköltségek befizetése után a munkavállaló megkapja ugyan azt a bért, mint eddig.
A befizetés technikája nem változhatna, továbbra is a munkaadó, mint "kifizetőhely" felelne befizetésért, mert ha van a cégnek 100 dolgozója, az állam nem szaladgál az egy cég helyett a 100 dolgozó adóssága után.
Egyenleg A javaslat megvalósítása nem eredményezhet kevesebb befizetést az állam felé, nem csökkenhet a dolgozó nettó felvett pénze, és ezzel nem csökken a vállalkozó bérköltsége se, melyet a termelésre kell fordítania.

Kedves Iván! Nem vagyok közgazdász, de az ellenvetéseidben nem látok túl nagy problémát.

Az állami költségvetésre nem hárulna semmilyen plusz teher. Ugyanannyi pénz folyna be, csak más forrásokból. És a kifizetési oldal is változatlan maradna.

A sikeres export növeléséhez olyan termékeket kell előállítani, amit megvásárolnak (külföldön és belföldön). Mivel a munkába beépülő bérek nem lennének nagyobbak (hiszen a magasabb fizetés nem lenne nagyobb, mint most a fizetés plusz a járulék), legfeljebb a kínálat nőne meg (a több munkás kéz révén). És persze ezzel együtt a szociális gondok is enyhülhetnének. Jobban előtérbe kerülhetne a részidős foglalkoztatás, hiszen nem lenne járulékfizetési konzekvenciája.

Ha nem a munkavállaló fizeti a munkabérhez kapcsolódó adókat, hanem a dolgozó, attól nem lesz nehezebb a behajtás, hiszen most is mindenki fizet jövedelmi adót, és minden kifizetés bekerül a NAV rendszerébe.

A javaslat megvalósítása nem eredményezne kevesebb befizetést, a vállalkozó bérköltsége sem csökkenne összességében, viszont sokkal szabadabban vehetne fel új dolgozókat, mert csak a közvetlen munkabérre kellene odafigyelnie, az adminisztráció kevesebb lenne (és azt nyugodtan rábízhatnánk a számítógépes adónyilvántartásra).

Egyelőre ennyit erről. De addig ne cincáljátok tovább a részleteket, ameddig el nem döntöttük, hogy a munkaadói és munkavállalói érdekek közös nevezőre hozhatók-e, és ha igen, milyen módon. A közgazdasági háttérrel ráérünk foglalkozni.

@mandygabor
Az volt a javaslatod, hogy a bérhez kapcsolódó járulékokat ne a cég, hanem a dolgozó fizesse. Kiderült, hogy minden rendben, vállalkozó, munkás, állam mindenki marad a pénzénél. Tehát OKÉ! Viszont ettől hogyan lesz több, nagyobb a vállalkozás és a munkahelyek száma?